Elég hideg időben utazhattunk Kondorosra megmérkőzni soros ellenfelünkkel, aki véleményem szerint a legnagyobb játékerőt képviselik a megye első osztályban.

A két csapat a tavalyi szezonan találkozott egymással a Magyar Kupa kiírásában, ahol hazai pályán sikerült döntetlent kiharcolnunk és így tovább lépnünk a következő körbe. Ezt a bravúrt próbáltuk meg megismételni immáron bajnoki mérkőzésen.

Kérdésként vetődött fel a mérkőzés előtt, hogy miként leszünk képesek pótolni a hiányzó Bírót továbbá, képesek vagyunk-e némi "kis" meglepetés véghezvitelére.

A kérdésekre hamar választ kaptunk. Az első játékrészen kissé alárendelt szerepet játszottunk, de kontrákra berendezkedve egyszer-egyszer sikerült megzavarni a hazaiak védelmét. Elég jól tartottuk magunkat mikor is a hazaiak feltörték az általunk eléjük állított falat és egy rögzített szituációt követően megszerezték a vezetést. A továbbiakban még sanszunk lehetett volna betalálni, de ez elmaradt. 1:0-ás eredménnyel vonulhattak pihenőre a csapatok.

A második félidő kezdetét követően mintha megtréfált volna minket a hideg és korai téli álomra vonultunk volna, körülbelül úgy kezdtünk neki a játéknak, aminek meg is lett az eredménye. A játék nagyjából fél perce zajlott amikor a hazaiak hetese kettőre növelte a kondorosi gólok számát. Totális káosz kezdett kialakulni csapatunkban, mert a szépítésre még csak esélyünk sem nyílt. Eközben a hazaiak újra betaláltak, így az eredmény már-már kezdett csúfossá alakulni. Minden számunkra kedvező végkimenetel hihetetlenül távolinak tűnt amikor Márkus megkapta második sárgalapját és a kiállítás sorsára jutott. 3:0-ás eredménynél, emberhátrányban nem maradt más választásunk, mint legalább egy becsületgól begyötrése. A félidő feléhez közelegve a csereként beálló Nagy vette be a kondorosi kaput egy 14-15 méterről leadott lvést követően.(3:1). Ennél a pontnál a hazaiak láthatóan megtorpantak. Lehetett látni rajtuk, hogy nem voltak arra felkészülve, hogy mi gólt rúghatunk nekik és ennek megfelelően meg is zavarodtak. Ezt kihasználva egy kapu előtti kavarodást követően ismét Nagy kotorta be a játékszert a "ketrecbe".(3:2). Itt már-már elhittük, hogy mit nekünk emberhátrány mi így is képesek vagyunk kiegyenlíteni és pontot szerezni. A második gól után volt még talán 4-5 percünk amikor mi irányítottuk a játék menetét, de látszódott, hogy ez az üzemzavar csak némi tiszavirág életű történet volt, hiszen a hazaiak gyorsan megrázták magukat és egy szép nagy XXXXXXXL-es zakót szabtank ránk, amivel szépen öltözködhet az egész gárda. 3:2-nél elkezdtek újra kreatívan játszani amivel mi nem tudtunk mit kezdeni és csak kaptuk kaptuk a gólokat. A lefújáshoz közelegve ami megmaradhat még az emberekben a történelmi vereség mellett az Patyi érthetelen szabálytalansága a félpályánál, amikor is a mellette kilépő játékosnak utánafordult majd térdtájékon egy méreteset belerúgott és abszolút jogosan meg is kapta érte a piros színű kártyáját. Ment is a találgatás, hogy mi miatt borulhatott el a játékos agya. Talán a kapott gólok száma miatt vagy a saját teljesítménye miatt.

Ezen túllépve a végeredmény 7:2 lett, amiről összességében csak annyit tudnék mondani, hogy megérdemelten nyert a hazai csapat és a gólkülönbség SEM túlzó. Ennyi volt jelenleg a két csapat között. Ezen a mérkőzésen kaphattunk betekintést abba milyen is az, ha egy csapat rendszeresen együtt edz, nem pedig csak havonta vagy kéthavonta vannak együtt egy-egy tréningen. Ebből a vereségből is láthatjuk van még hova fejlődnünk és mégegyszer gratulálni szeretnék a hazai a csapatnak hiszen most megmutatták, hogy a kezdeti ingadozás ellenére még nem mondtak le a dobogó legfelső fokáról.

A következő elenfelünk az Orosházi Rákóczi Vasas LE lesz. űegyenlőre csak annyit,hogy hazai pályán KÖTELEZŐ pontot szereznünk!