Zord, hideg télies időben készülhettek a csapatok a találkozóra, mi pedig csak remélhettük, hogy számunkra kedvezően alakul majd a végkifejlet.

Abban is bíztunk, hogy megfelelő bíráskodást láthatunk majd a játékvezető részéről, de ez nem így történt. Mint azt eddig is tudtuk és nyílvánvaló tény, hogy bíró és bíró között van különbség na de ekkora?! Két héten belül megtapasztalhattuk milyen mkor egy jól bíráskodó spori és milyen mikor egy minősíthetetlen teljesítményt nyújtó spori dirigál. Csak egy példa a sok közül. A hazai játékosok akkor rendeztek "ámokfutást" amikor csak akartak és a jutalmuk nem hogy sárga lap nem volt, de a kedves játékvezető sporttárs éppen nem mondta, hogy szép volt fiam, legközelebb kicsit keményebben rúgj oda és térdre csússz. Hát így állt a helyzet. Próbáltunk mi is "kesztyűt húzni", de a sípmester velünk rendkívül szabálytisztelően bánt (talán túlságosan is) és azokat a sárga lapokat amiket a túloldalon nem osztott ki nálunk szórta szét. Egy újabb kérdés vetődik fel az emberben, hogy ha ütésért az esetek 95%-ában kiállítás jár akkor a mérkőzés első negyedében történő incidensért miért nem járt még csak sárga kártya sem? Értem ezalatt azt a szituációt amikor is Túrit a vérző orra miatt leküldte a pályáról a spori, de azt nem értem mit gondolt, hoyg ez miből keletkezett? A második félidőben történtek még hasonlóak mikor is Bozsár fejére mért a hazaiak játékosa egy méretes könyököst, de a játék ismét folytatódhatott.

Úgy gondolom a játékvezető hibáinak felsorolását itt abba is hagyom, mert ezeknek a száma végtelen illetve nem szeretnék rekordhosszúságú cikket írni amit több órán keresztül lehet olvasni. Könyveljük el, hogy újabb minősíthetetlen játékvezetést tudhatunk a hátunk mögött és nézzünk előre.

Térjünk át a mérkőzésre mostmár, hisz a főszereplő a két csapat volt nem pedig a "porondmester".

A kezdést követően a játék nagyrészt a középpályán zajlott itt ott megszínezve egy-egy támadással, de komolyabb veszély nem alakult ki egyik kapu előtt sem. Többségében az elején a megilletődött hazaiak próbálták kisebb-nagyobb faultokkal tördelni a játék ritmusát már amikor ezt tehették és lefújásra kerültek a szituációk. Egy harminc méteren elkövetett szabálytalanság után szabadrúgással jöhettünk az első félidő felénél köürlbelül. A labda mögé Patyi állt aki középre ívelt, majd a középen jól helyezkedő Fejest találta meg a labda aki a hálóba csúsztatott.(0:1).

A következőkben még tovább folytatódott ez a feszített mezőnyjáték újabb veszélyes szituáció azonban nem alakult ki. A gólszerző Fejes mutathatott fel még egy kapuralövést amit olyan 18 méterről eresztett el bal lábbal, de a kapus hárította a kísérletet. Már mikor mindenki a szünetre készült akkor követtünk el egy nagy hibát hátul. Zábrák passzolt Bíróhoz, azonban a labda túlságosan is rövid lett így a vendégek csatára lecsaphatott arra és a kapu felé indulhatott. Bíró próbált besegíteni Hegyinek, de a hazai támadónak pont úgy sikerült "eltörnie" a labdát, hogy az mindenkit becsapott, így a szünet előtt egalizáltak a hazaiak.(1:1).

A második játékrészben minden ott folytatódott ahol az abbamaradt bár már a hazaiak offenzívebben és sokkal durvábban léptek fel a pályára. Több durva szabálytalanság, lerántás és mezhúzás is egyéb jutalmazás nélkül maradt így a hazaiak is felfigyeltek arra a kis pluszra amit a játékvezető megadott nekik, így joggal érezhették magukat nyeregben a csabaiak. Ettől kezdve a játék kezdett kicsit szétesetté válni, de ez érthető a középpályák fáradtságából adódóan. A hazaiak több távoli lövésig is eljutottak, de mind veszélytelen volt. Következett a mérkőzés legborzasztóbb esete amikor a labdát szerezni készülő Fejest kíméletlenül közrefogta két hazai játékos. Az egyik testtel lökte a másik pedig hátulról nyújtott lábbal csúszott rá. Az eset következménye egy irdatlan rossz esés aminek következtében egy hosszabb ápolás jött majd a csere. A két szabálytalankodó hazai együtt kapott egy sárga kártyát, de testvériesen megosztoztak rajta. A szituációról készült felvétel: (mindenki döntse el magában, hogy lapot érdemelt e mindkét játékos és ha igen melyik milyen színűt)



A következőkben újabb veszélyes helyzet még mindig nem alakult ki egyik kapu előtt sem, de a mérkőzés lefújását megelőzően a hazaiak cseréje addig addig tologatta a labdát még 17-18 méterről a kapuba talált.(2:1).

Az egyenlítésre volt még esélyünk, de nem sikerült értékesítenünk a lehetőséget így maradt a 2:1-es hazai győzelem.

Összegzésül azt kell mondanom, hogy a meccs egészét nézve legalább két hazai piros lap maradt el, amiket főképp a sárga lapok ki nem osztása is okozott. Most nem kezdek el újabb köröket futni a játékvezető személye körül, de most ez így sikerült.

Előre kell tekinteni és javítani a következő Gyomaendrőd elleni hazai mérkőzésen!
Hajrá BÁNHEGYES!